Így készült: Olajfestmény fotózása

A különféle fotós képzésekben a reprodukció az egyik legegyszerűbb gyakorlatnak tűnik: két lámpa 45°-ban két oldalról, azonos teljesítménnyel, és kész. Nyomtatott, sík, keret nélküli témáknál ez működhet is. Bármi összetettebbnél azonban (keretezett műalkotás, texturált technikák, például akvarell, tükröződő felületek és háromdimenziós műtárgyak, például kollázsok) érdemesebb a termékfotózás világítási technikáit alkalmazni, mint mereven követni a reprodukciós receptet.

Ezt itt egy antik olajfestményen mutatjuk be:

Balra a „tankönyvi” reprodukció, két softboxszal, 45°-os szögben, két oldalról. A kereten megjelenő szimmetrikus tükröződések egyértelműen elárulják ezt a világítási elrendezést. Az egyenletes fényeloszlás ezzel a módszerrel könnyen elérhető, de a túlságosan lágy fény nem adja vissza a felület textúráját, ezért a kép túl laposnak hat.

Ezért inkább keményebb fényforrást érdemes használni — ez esetben egy P70 normál reflektort. Egylámpás elrendezéseknél az egyenletes fényeloszlást úgy érjük el, hogy a fényforrást távolabb helyezzük a témától. A fény fókuszálása (és a tárgy legtávolabbi széle felé irányítása) szintén javítja az egyenletességet. Az itt használt Pulso G lámpa tudja ezt.

A domináns, zavaró csillogás elkerülésére a fényt lapos szögben (legalább 45°-ban) kellene pozicionálni. Ez esetben azonban ez nem volt lehetséges, mert a keret kemény árnyékokat vetett volna a festett vászonra.

Ebben a példában ezeket az árnyékokat úgy kerültük el, hogy a fényt körülbelül 15°-os szögbe állítottuk. Mivel a felület így erősen tükröződött, polárszűrőket kellett használni. Gyakori ajánlás, hogy a két szűrő (egy a lámpa, egy a kamera előtt) polarizációs iránya pontosan 90°-ban metssze egymást. Ez azonban szinte mindig színhibákat eredményez, ahogy a jobb oldali összehasonlításon jól látható.

A szubjektíven legjobb eredményt a két szűrő polarizációs síkja közötti 70°-os szög adta. A színek nagyon közel álltak az eredetihez, és a felület textúrája is jól érvényesült, zavaró tükröződések nélkül.

A fénykép középformátumú kamerával, 150 mm-es gyújtótávolsággal készült. ISO 100 érzékenység és 1/180 s záridő mellett a rekesz f/11.0 volt.

A fény 15°-os szögben érte a tárgyat, a szűrők polarizációs síkjai között 70° volt a különbség.