Így készült: Egy arc – hat fény

A fotós és a modell közötti kémia — az öltözék, a styling és a smink mellett — kétségtelenül az egyik döntő tényező egy (beauty) portrénál. De a világítással is — sőt talán éppen azzal — sokféleképpen értelmezhető egy arc. Ezt mutatja be itt hat különböző portré, amelyek mind néhány óra alatt készültek egy világítási szemináriumon a kazahsztáni Almatiban. A smink és a haj változatlan maradt; csak a modell felsője cserélődött. És a világítás!

Az első képen Ulyana (@fhoplu) nagyon lágy, mégis viszonylag kontrasztos fényben látható. Ahhoz, hogy egy softbox lágy fényt adjon, egyszerre kell nagynak lennie (itt 120×180 cm) és a lehető legközelebb állnia a modellhez. Ez minimalizálja a környező stúdiófalakról érkező visszaverődések hatását, ami viszont növeli a kontrasztot. A nagyon lágy fény és a viszonylag mély árnyékok kombinációja az egyik legegyszerűbb, mégis legszebb technika egy arc vagy test megformálására.

A második portrét ugyanez a nagy softbox világította. Háttérként egy — a fényforráshoz képest — viszonylag kicsi fekete karton szolgált. Mivel a softbox minden oldalról körbevilágította a hátteret, tökéletes, megszakítás nélküli kontúrfény (hajfény) keletkezett. Egy fehér derítőlap is úgy állt, hogy a hátsó fény egy részét Ulyana gyönyörű arcára irányítsa.

A kis távolságra helyezett nagy fényforrásoknál is lágyabbak az indirekt világítási elrendezések; ennél a megközelítésnél gyakorlatilag az egész stúdió reflektorrá válik. A fény mindenhonnan érkezik — az eredmény teljesen árnyékmentes megvilágítás. Hogy ez a világítási stílus több karaktert kapjon, elhelyezhető egy fekete felület úgy, hogy az egyik irányból elnyelje a fényt: így az arc háromdimenziósabbnak hat — az indirekt világítás előnyeinek feláldozása nélkül.

A következő beállítás valamivel összetettebb: egy kisebb (60×100 cm-es) softbox a modelltől elfordítva áll. Így nemcsak a fénytől távolabbi oldalon, hanem mindkét oldalon árnyékátmenet keletkezik. A hátteret folyamatos fény világítja (ez esetben egy LED F160 normál reflektorral), a kamerát pedig a kb. negyed másodperces expozíció alatt egyenletesen mozgatjuk. Ez adja az elmosódott kontúrokat mindkét oldalon, míg a rövid villanási idő továbbra is tökéletesen éles képet garantál.

Végül két, szűk méhsejtráccsal szerelt normál reflektorral született egy igencsak rendhagyó világítási elrendezés. Mindkét lámpa Ulyana mögött áll, és javarészt elvilágít mellette; közvetlenül csak kevés fény éri a haját és az arcát. Csak amikor felemeli a karjait, akkor éri a visszavert fény az arcát. A domináns hátsó fény benyomását erősíti, hogy a keletkező szórt fény egy részét — vagy egészét — szándékosan a képben hagytuk.