Lebegés a ködben

Ez azoknak a projekteknek az egyike volt, ahol minden összeér: az ötlet, az ember és a pillanat. Rokas Magickel (Rokas Bernatonis) dolgoztam, a hazájában és nemzetközileg is ismert litván bűvésszel, aki több Guinness-rekordot is tart. Ő az előadásaival teremt varázslatot — az én célom az volt, hogy ezt egyetlen vizuális képpé fordítsam le.

Az ötlet egészen természetesen jött: azt az érzést akartam megteremteni, hogy füstfelhőben lebeg. Valami egyszerűt, kicsit szürreálisat, ami mégis elég földközeli ahhoz, hogy valóságosnak hasson. A világítás kulcsszerepet játszott a kép megformálásában — broncolor Siros 800 L és 800 S egységeket használtam.

Összesen három lámpával dolgoztam. Az egyik egy 180×30 cm-es softbox volt hátulról, ráccsal, amely segített kirajzolni a füstöt. Vízszintesen elforgattam, hogy a fény szélesebben terüljön a jeleneten, mégis kontrollált maradjon. Az atmoszféra formálásához egy P70 reflektort adtam hozzá kék fóliával, a mennyezetre visszaverve. Ez lágy kék tónust adott az árnyékoknak, finom holdfényes hangulatot teremtve — mint az a kora esti pillanat naplemente után, amikor minden kissé kékbe fordul és elcsendesedik.

A főfény egy 50 cm-es beauty dish volt ráccsal. Először túl szemből jött, és a kép laposnak hatott, ezért mélyebbre toltam a jelenetbe, hogy némi árnyék maradjon Rokas arcán, és visszakapjam a mélységet. A legnagyobb kihívást a füst jelentette. Szárazjeges talajködgéppel dolgoztunk — először használtunk ilyet. Csak két próbálkozásra elegendő szárazjegünk volt, így mindent előre elő kellett készíteni: kompozíciót, világítást, pozíciókat — mindent leteszteltünk, mielőtt jött a köd.

Rokas két, körülbelül 40 cm magas emelvényen állt, úgy pozicionálva, hogy a teste súlytalannak tűnjön: a fej kissé megemelve, a kezek és a lábak mozgás érzetét keltve. Az első kísérletnél a köd nem úgy terült szét alatta, ahogy vártuk — túl gyorsan mozgott, és nem töltötte ki rendesen a teret. A második nekifutásra igazítottunk, és a ködöt inkább elölről terítettük, eltakarva az emelvényeket és megteremtve a lebegés hatását.

Kevesebb mint egy percünk volt fotózni — talán 30–60 másodperc. Néhány képkocka, néhány variáció, és kész. De az a néhány pillanat elég volt. Az ilyen projekt nem magától születik: egy tiszta ötletből, a megfelelő emberekből és olyan eszközökből áll össze, amelyekkel precízen formálható a fény, és életre kelthető az elképzelés. Egy erős alkotó- és asszisztensi csapattal együtt mindez valósággá válik.